Kedves Olvasóim!

Kedves Olvasóim!

Az írónak épp úgy szüksége van olvasói véleményére - legyen az bár negatív kritika vagy elismerés -, mint varázslónak pálcára, jedi lovagna...

2018. november 3., szombat

Életed háralévő része. 6. fejezet.

A Végzet utca
 
Jogok: A szereplők és a történet bizonyos elemei Joanne K. Rowling jogos tulajdona. Kizárólag nonprofit célokra vettem őket kölcsön.
Történet/szereplők: Perselus Piton, Harry Potter; AU történet a 7. kötet után
Elkészült: fogalmam sincs, vagy tíz éve talán Javítva: 2018. 11. 03.
Előzmény: A Nyilvántartó
Folytatás: hamarosan
Béta: Raven

Perselus jó pár baljóslatú helyen megfordult már életében, és rövid vizsgálódás után a Végzet utcát, annak környékével együtt, besorolta ezek közé. A valaha zajos gyártelepen ma már csak gazzal felvert, romos épületek néma csonkjai magasodtak. Egyedül a hasonlóan lepusztult sorházak környékén tűnt fel néha mozgás és fény. Ezek eredetileg a munkások szállásaként szolgáltak, manapság viszont a varázsvilág söpredéke bújt meg a mocskos falak mögött.
Itt minden vér- és halálszagot árasztott, erőszakról és kegyetlenségről meséltek a betört ablakok és a leszakított ajtók, melyek előtt Perselus elhaladt. Vad zsivaj és zenefoszlányok szűrődtek ki tompán az utcára egy viszonylag ép állapotban lévő épületből, melynek bejárata fölött elrozsdált cégért lengetett az esti szél.
Ez volt Perselus úti célja: a Fehér Agyar Fogadó. Még nappali világosságban felmérte a környéket, és úgy ítélte meg, hogy ezen a helyen előbb vagy utóbb mindenképp megtalálja azt, akit keres.
Nem volt könnyű feltűnés nélkül körülnézni, ide nemigen tévedt idegen, és bizalmatlanul fogadták az új alakokat.
Mennyivel egyszerűbb dolga lett volna, ha rendelkezik egy láthatatlanná tévő köpennyel. De hát az ilyesmi ritkaság, és nem mindenki olyan szerencsés, mint Potter - futott át az agyán, amikor azon törte a fejét, milyen álcát öltsön. Végül bájitalokkal házaló ügynöknek maszkírozta magát, de még készülődés közben sem tudta túltenni magát előbbi bosszús gondolatain.

2018. október 19., péntek

Életed hátralévő része. 5. fejezet

A Nyilvántartó
 
Jogok: A szereplők és a történet bizonyos elemei Joanne K. Rowling jogos tulajdona. Kizárólag nonprofit célokra vettem őket kölcsön.
Történet/szereplők: Perselus Piton, Harry Potter; AU történet a 7. kötet után
Elkészült: fogalmam sincs, vagy tíz éve talán Javítva: 2018. 10. 19.
Előzmény: A Repkény utca
Folytatás: A Végzet utca
Béta: Raven

A VAK-SZEM-LÉNY  (VArázsKépes SZEMélyeket és LÉnyeket NYilvántartó Hivatal)  a Minisztérium fennhatósága alá tartozott, de nem a központi épületben volt, hanem az egyik Temze parti kikötőben, egy kopott fémkonténerben. A dokk tele volt hasonló kinézetű tárolókkal, és nem volt könnyű megtalálni a 377-es számút, de Harry nem először járt itt. Igaz, nem szívesen jött ide, mert korábbi tapasztalatai szerint, a Hivatal aktái messze nem voltak naprakészek. A konténer alapterületét természeten tértágító bűbájjal jócskán megnövelték, és belül meg nem mondta volna az ember, hogy nem egy vastag kőfalú, ódon épületben járkál, amelynek ablakai a napsütötte Temzére néznek.

A Nyilvántartóban mindig jó pár ügyintéző boszorkány és varázsló sürgött-forgott, pennák sercegtek nagy iktatókönyvek megsárgult lapjain, poros pergamentekercseket szorongató ügyfelek álltak a pultok előtt, és Harry tudta, hogy az ingatlan adás-vételeket is többnyire itt bonyolítják le. De őt mindez hidegen hagyta. Neki Rose Wingshipre volt szüksége, a ráncos arcú, apró termetű boszorkányra, aki legalább a százharmincadik évét taposta már, és mindig úgy nézett Harryre, vagy bármely más auror társára, mintha egy kupac sárkánytrágya volna. Az auroroknak ugyanis felhatalmazásuk volt betekinteni bármely nyilvántartásba, márpedig Rose úgy őrizte a Hivatal aktáit, mintha mindegyik a bölcsek kövének előállításáról szóló receptet tartalmazná. Ezúttal is olyan arccal lökte oda a Repkény utcai, tulajdoni lapokat tartalmazó tekercset Harry orra elé, mintha a fogát húznák.

2018. szeptember 25., kedd

Életed hátralévő része. 4. fejezet.

A Repkény utca
 
Jogok: A szereplők és a történet bizonyos elemei Joanne K. Rowling jogos tulajdona. Kizárólag nonprofit célokra vettem őket kölcsön.
Történet/szereplők: Perselus Piton, Harry Potter; AU történet a 7. kötet után
Elkészült: fogalmam sincs, vagy tíz éve talán Javítva: 2018. 09. 25.
Előzmény: Lobonc-tér
Folytatás: A Nyilvántartó
Béta: Raven

A gyertya sercent egyet az asztalon, fénye megrebbent a térkép fölött. Perselus pálcájának vége is megtorpant egy pillanatra, aztán újra végigfutott vele a vonalon, mely a Végzet utcát jelezte. A férfi összehúzott szemekkel vizsgálgatta a térképet, próbálta emlékezetébe vésni a környező utak hálózatát. Tájékozódási pontokat, menekülési útvonalakat keresett. Szerencsére a negyed nagy részében lehetett hoppanálni, de amikor egy vérfarkas vicsorít az emberre, nem könnyű úgy koncentrálni, hogy ne amputoportálás legyen a vége.
A falióra éjfélt jelzett, mire végül Perselus félretolta a térképet. Újra leballagott a pincébe, hogy ellenőrizze a kenőcsöt. Már teljesen krémmé sűrűsödött, reggelre tökéletes lesz. Holnap elviszi Minny anyjának, és kipróbálja a kislányon, mielőtt elindul felderíteni Greyback vackát.
A kenőcsöt tanulmányozva szája keskeny vonallá préselődött. Még mindig kétségei voltak, hogy helyesen cselekedett-e. Az Azkabant, mi több, a dementorcsókot kockáztatta újra, amikor felnyitotta Cuby Sanguis mellkasát, hogy kitépje onnan a még dobogó szívet, amire szüksége volt a krém elkészítéséhez. Ám nem ismert más módszert, amivel a vérfarkas harapásnyomokat el lehetne tüntetni.

2018. szeptember 9., vasárnap

Életed hátralévő része 3. fejezet

Lobonc-tér
 
Jogok: A szereplők és a történet bizonyos elemei Joanne K. Rowling jogos tulajdona. Kizárólag nonprofit célokra vettem őket kölcsön.
Történet/szereplők: Perselus Piton, Harry Potter; AU történet a 7. kötet után
Elkészült: fogalmam sincs, vagy tíz éve talán Javítva: 2018. 09. 09.
Előzmény: A klub
Folytatás: hamarosan
Béta: Raven

Az olyan varázslók, mint Fred és George Weasley, vagy Conrad Strucktor, Harry hajdani lakó- és csoporttársa az auroriskolában, akik nem pusztán használták a mágiát, hanem újabbnál újabb alkalmazási formáit találták fel, Harry Potter szemében a világ legcsodálatraméltóbb varázslói voltak. Neki magának sosem volt tehetsége ilyesmihez, ezért annál inkább megbecsülte azokat az eszközöket, melyeket Conrad és kollégái a Minisztérium Varázstechnikai csoportjában állítottak elő. Minden alkalommal, ha hivatalos ügyben járt el, megtömte zsebeit a hasznos kis tárgyakkal, mielőtt útnak indult volna.
A lekicsinyített seprű szériafelszerelésnek számított egy aurornál, mint ahogy hivatali kötelességük volt magukkal hordani a pálcájukon kívül az azonosító jelvényüket és egy mágikus bilincset is. Harry ezenkívül szüntelenül magánál tartotta apjától örökölt, láthatatlanná tevő köpenyét, egy varázstérképet és egy megfigyelő tükörkészletet.
Ez utóbbi egyik darabját igyekezett éppen kihalászni a lobonc-téri Hop-Pont kandallójából. A dolog annak ellenére sem volt egyszerű, hogy nemrég saját kezűleg erősítette oda a tűztér korommal borított, belső falára. A tükör ugyanis automatikusan felvette a fal színét, mi több, teljesen bele is olvadt a megfeketedett téglába. A leválasztó varázsige kimondása és némi küszködés után azonban Harry kezében landolt a keresett tárgy.

2018. szeptember 6., csütörtök

A szomszéd lány

A szomszéd lány pöttyös szoknyát hord nyáron, kockás kabátot télen.
A szomszéd lány még iskolába jár és nem vesz soha észre.

A szomszéd lány mindig derűs és nyugodt.
Spanyolt tanul, minden nap játszik a zongorán, szombat reggelente pedig egy kis kosárral a karján a piacra jár.

A szomszéd lány nem szép és nem csúnya.
A szomszéd lányt nem látja senki, csak én; láthatatlanul él egy nagy város közepén.

A szomszéd lányt nem kíséri haza senki és nem kap virágot.
Az ajtajuk elé tett rózsám az anyja vette magához.

A szomszéd lány mostanában sápadt és sokat sír.
Az utcán csak vonszolja magát, mint aki nem bírja már a kínt.

A szomszéd lányt megszólítanám, de nem merem.
Attól félek, kinevetne ő is engemet.

A szomszéd lány pöttyös szoknyát hordott nyáron, kockás kabátot télen.
A szomszéd lány nem megy többé iskolába már, mert nem vettük észre ...

2018. augusztus 27., hétfő

Életed hátralévő része. 2. fejezet

A klub
 
Jogok: A szereplők és a történet bizonyos elemei Joanne K. Rowling jogos tulajdona. Kizárólag nonprofit célokra vettem őket kölcsön.
Történet/szereplők: Perselus Piton, Harry Potter; AU történet a 7. kötet után
Elkészült: fogalmam sincs, vagy tíz éve talán Javítva: 2018. 08. 27.
Előzmény: Mohafa út
Folytatás: hamarosan
Béta: Raven


- Perselus, drága barátom! Csakhogy visszatértél közénk!
Piton bosszúsan felnyögött magában. Mindent, csak ezt ne! Semmi kedve nem volt Trepento locsogását hallgatni egész este, és elviselni a nagydarab, olasz varázsló túláradó kedélyességét.
De nem volt menekvés, a férfi már magához is rántotta egy csontropogtató ölelésre.
- Én is örülök, hogy újra látlak, Silvio - nyögte ki elfulladt lélegzettel, miután kibontakozott karjaiból. - Hogy vagy?
- Pompásan barátom, pompásan! - bizonygatta ragyogó arccal Trepento. - Képzeld, most kaptam a hírt, hogy felterjesztettek az Angol Bájitalfőzők Szövetségének Aranykanál díjára! Ráadásul újra apa lettem, és végre egy gyönyörű bambinót szült nekem az én drága Mariám!
- Nahát, gratulálok! - Perselus igyekezett a lehető legudvariasabb arckifejezéssel hallgatni Trepento további fecsegését, ám közben félszemmel körbepillantott, és felmérte a jelenlévő társaságot. Azon töprengett, melyik beszélgető csoporthoz érdemes csatlakoznia, miután sikerült elszabadulnia az olasztól.
Lassacskán megtelt a szalon. Néhány agglegényt ugyan minden nap idevonzott a kitűnő konyha és a társaság reménye, de a többiek nem jártak ide túl gyakran. Ma viszont péntek volt, vagyis kaszinó-nap; márpedig a szerencsejáték igen népszerű volt a tagság körében. Amellett a klub egyik íratlan szabálya volt, hogy illett időnként kisebb-nagyobb összeget itt hagyni a közös kassza számára. Perselus tudta, neki is le kell majd ülnie emiatt a kártyaasztalhoz pár héten belül, de ma nem akarta erre fecsérelni sem az idejét, sem a pénzét.

2018. március 31., szombat

A tó (#meetoo 2.)

Jogok: Saját írás, szóval minden jog az enyém. Ne lopd el!
Történet: Részlet Rayna blogjából
Elkészült: sose fog, ha továbbra is folyton átírom
Első megjelenés: 2018. 03. 31.
Megjegyzés: Saját regényemből egy kis további ízelítő. További információk

A ház a tónál nem beszélt. A sötét víz sötét titkokat rejtett. Talán nem csak a lányét.

A beton stég csúfolódó nyelvként nyúlt ki a ház alapzatából, mélyen a víz fölé.
- Bele ne ess! - figyelmeztette a férfi.
- Tudok úszni - vonta meg vállát a lány.
- Nem számít. Az örvény azonnal lehúz. Ezt figyeld! - Kiitta a maradék sörét és bedobta a dobozt a tóba. Az bukdácsolt pár pillanatig a stég cölöpjeit csapkodó hullámokon, párszor körbefordult, majd mintha felnyúlt volna érte egy láthatatlan kéz a tó fenekéről, eltűnt a mélyben.
- Vannak benne halak? - kérdezte az asszony.
- Nincsenek. Túl koszos a víz.
- És csónakázni sem nagyon tanácsos - tette hozzá a férfi. - Tele van mindenféle szeméttel meg ronccsal. Pár éve, amikor alacsonyabb volt a vízállás, esküszöm, egy rozsdás bányagép teteje látszott ki. Az elhagyatott bányatavak mindig veszélyesek.
Az asszony csalódott arcot vágott.
- Akkor minek jöttünk ide?
- Pihenni. Élvezni a csendet. - A férfi kaján vigyorral arcán átölelte a nő vállát. - Gyere, sziesztázzunk kicsit!
Az asszony felvihogott, mint egy tini.
A lány hátat fordított a párocskának, hogy ne lássák az arcán az undort. A diszkréció teljes hiánya kevésbé zavarta, mint az a hamis nevetés.

Az anyja nem szerette a férfit, nem is kívánta; nem ütötte meg a mércéjét semmilyen szempontból. Amikor nem volt jelen, továbbra is az a folyton elégedetlen, a gyerekeit terhes kötelességként kezelő, mosolytalan nő volt, akinek a lánya addig ismerte. De a férfi előtt megjátszotta a vidám, butuska, szerelmes fruskát, és ez ijesztőbb volt, mint minden más, ami a válás óta történt velük: a bútorok eladása utáni kopár ház, a kisebb lakásba költözés, a saját szoba privilégiumának elvesztése. A pénztelenség. A bizonytalanná vált jövő. Az apja, aki hétvégente sem jön már, aztán végleg lelép az új nőjével a gyerektartás fizetése elől. A tudat, hogy már soha többé nem látja.
A hamis nevetés mögött az asszony kétségbeesése, utolsó szalmaszálba kapaszkodása állt, hogy mentse magát a még mélyebb lecsúszástól a pénzügyi lejtőn - és a lány tudta ezt.

Egész délután a stég végében ücsörgött egy nyugágyban, messze a padlásszobától, hogy ne hallja a kiszűrődő hangokat és közben - mint mindig - álmodozott. Egy történet formálódott benne a házról, így próbált logikus magyarázatot keresni a létezésére ezen az istenverte, elhagyatott helyen. Képzeletében zugpálinka főzésre szolgáló kalyiba állt itt eredetileg, ami szövevényes úton-módon, a rendőri lefoglalás után a CIA által felújított menedékházzá vált, hogy lelepleződjön pár eltévedt turista révén. Addig jutott a történetben, hogy egy magányra vágyó író veszi meg a tóparti lakot, amikor megzavarták.

- Honnan van neked ez a kégli? - kérdezte később, vacsora közben a férfit. Annyira nem érdekelte a dolog, de az anyja figyelmeztető pillantásokat vetett rá a tányér fölött, hogy ne csak üljön ott némán, hanem próbáljon meg kedves lenni a pasival.
- Nem az enyém. Igazából senkié, csak én használom. Egy ingatlanos barátomra bízták pár éve, hogy adja el, de a kutyának se kellett. Közben a tulaj meghalt, az örökösök meg nem jelentkeztek. Szóval a haverom ideadta a kulcsot, amikor szükségem volt egy csendes pihenőhelyre, és azóta se kérte vissza. Mondjuk, azóta nem is beszéltem vele.
- Miért nem?
- Leégett az ingatlaniroda, ahol dolgozott, és ezzel együtt a haverom is teljesen felszívódott. A mobilja nem elérhető, a címét meg sose tudtam.
A férfi nem mondta ki, de egyértelmű volt, hogy a pasas soha többé nem fog előkerülni.

A lány elgondolkodott. Ezek szerint nincs nyoma annak, hogy létezik ez a ház, és a férfi semmilyen módon sem köthető hozzá. A hely teljesen elhagyatott és nehezen megközelíthető. Ők is gyalog jöttek ide, hátizsákban cipelve le a holmikat a közeli kilátónál hagyott autótól. A parkolóban nem állt más kocsi és az elhanyagolt, repedezett aszfalt út sem vezetett tovább sehova - a lány  biztos volt benne, hogy senki sem szokott arra járni, legfeljebb hébe-hóba pár eltévedt túrista. A házat nem lehet látni az útról, túl mélyen van az erdőben. A tó felől sem lehet túl feltűnő, mert mostanra körbenőtték a fák és a bokrok. Fatüzelésű tűzhely és kandalló, jéghideg víz a ház mellett folyó patakból, áram hiányában gyertyák és elemlámpák. A lány a csenden kívül semmi előnyét nem látta a helynek.

Igazából csak egy dologra volt alkalmas: eltenni láb alól valakit úgy, hogy soha ne találjanak rá.